Bár láthatnám ajkaid vigyorát.
Hallhatnám hangod kacaját,
S fonhatnám szorosabbra szívünk fonalát.
Kaphatnám szíved fájdalmát,
Viselném, bármíj fájón fáj.
Hordanám kínjaid hátamon,
Ostorcsapás nyomaként állva vállalom.
Elvenném súlyaid válladról,
Vinném helyetted, hisz biztos fáradt vagy,
Had hordjam helyetted.
Lennék mindig lovagod,
Lennék sárkány a váradon.
Lennék kincses trezorod,
Hogy bennem szíved nyugodtan szunnyadjon.
Állnék előtted. Elestél? Had segítsek.
Szemedből könnyeid törölném,
Ajkadra csiklandós, örök mosolyt festenék.
