Te öreg barátom,
Ki oly szeretettel óvtál
Minket végig,
Még ha csatangoltál is
Néha napján, másnap éjfélig.
Koromszín bundádon,
Már látszik néhány folt,
Mely őszbe hajaz téged
De ezt ugyan ne szégyelld.
S szakállad is fehérbe
Hajlik lassacskán,
Mégis, szívem örülve
Dobban ha meglátlak már.
Emlékszem időkre, mikor
Együtt aludtunk a hideg kövön.
Emlékszem olyanra is,
Mikor megkergettelek kint a gyöpön.
Voltak csínyek miket együtt,
Vagy csak te követtél el.
Voltak rímek miket csak te
Hallottál meg.
S mikor messze jártam,
Sokat láttam, de hangod
Haza hívott. Mint füttyszavam
Téged hozzám szólít.
Öreg barátom, ki mindig
Szeretve vársz, ha nem jövök,
Akkor is a kerítés oldalában jársz.
S vársz, csak várva vársz.
Ha messziről, senkiért haza
Sem hív a szívem,
Érted mindig elmondok egy imát,
Fel a messzi égbe.
Vénséges testvérem,
Már a látásod sem a régi.
Három lábadon mégis,
Sántikálva mész ki.
