Napfelkelte, gyönyörű arany fény. Lágyan ringat karjában ölelve. Szendergek rajta a fáradtságtól, a szesztől és érzésektől telve. Amikor az aranyló fény az első sugarát rádobja egy fára. Meglátod... És elindulsz fel a negyedikre. Felérve, jobbra fordulsz, nem fogsz keresztet, hanem kiállsz az erkélyre. Ne egy ilyen igazi nagy egész erkélyt kell ám elképzelni. Csak ez a Rómeó és Júlia feeling. Tudod kiállsz, egy lépés s annyi. Álsz az erkélyen, élvezed a nap fényének első igazi sugarait. Melegítik lelked. Mindened átjárják....
Melléd lép valaki, akire már az első pillantáskor csak annyit tudtál mondani hogy oda és vissza vagy érte. Átöleled, a Nappal szembe fordítod, álltok a fényben. Élvezve az új nap első sugarait. Élvezve hogy ez egy új kezdet, igenis egy új kezdet. S nem vágysz semmi másra. Csak a pillanat létezik. A nő a karjaidban, te a korlátnak dőlve, a napfény az arcunkon.Az a gyönyörű aranyló fény, ami feltölt mindkettőtöket. Az a sugár amiről tudod, érzed hogy csak bólint, megáldva egy igennel. Helyetted kimondva a szavakat vallja be az érzéseid, egy pillanat alatt.
Abban a kikristályosodott momentumban, teljesnek érzed magad. Abban a percben míg ott álltok azon a pöttöm erkélyen, csak álsz, bámulsz bele a napba. A retinád sínyli meg a találkozást de nem bánod, nem látni kell, érezni... Érezni a nap első melegét, az első ölelés örömét, és az első csók varázsát...
S mikor elcsábítja az épp kinyíló szemed a napról egy másik szempár...Egy olyan amibe belenézve ugyan olyan mintha a napba tekintenél. Elveszel nem látsz mást... S közben tudod, hogy igenis ez most a te helyed, itt kell lenned. Pont ezen a helyen. Pont most. Pont vele. S ahogy elmerülsz abban a szempárban, megroppan a világ... Elveszik a valóság, s átadod magad annak a pillanatnak.
Semmi más nem létezik, nem létezik se múlt, se jövő. csak az a kristályként ragyogó pillanat. S érzed minden tökéletes. Ebben az egy pillanatban, magad vagytok. Csak te és ő. Csak ti ketten, s nem számít senki s semmi. Nem számít a holnap, a kérdésekkel teli, nem számít a másnap a fájdalmas, nem számít avilágon semmi. csak az hogy el ne engedd... Tartsd, fogd, kapaszkodj, ÖRÜLJ.
Most...Minden tökéletes.
